A Csillagok Háborúja fogat derbijeit megidéző, 100-150 km/h-ás cikázás őshazája Ausztrália, ahol az első versenyeket 2014-ben rendezték meg. Ahhoz, hogy a látványos amatőr sport millió dolláros üzletté nője ki magát, az innovatív, Jedi-reflexekkel megáldott alapítóatyákon kívül a drónok rohamos léptékű, globális elterjedése is kellett. A Consumer Technology Association nevű lobbicsoport a The New York Times cikkében idézett becslése szerint 2016-ban várhatóan 9,4 millió civil felhasználású drón fog gazdára találni, ezzel mintegy 3 milliárd dolláros bevételt termelve az iparágnak. Összehasonlításképp: 2014-ben még csak negyedennyi drón landolt a háztartásokban, és a bevételek is csupán a töredékét tették ki a 2016-ra becsült összegnek.
A drónok tehát köztünk élnek és évről évre szaporodnak. De hogyan került át a drónversenyzés a vírusvideók világából és a startupok tervezőasztalairól a legnagyobb észak-amerikai sportcsatorna, az ESPN képernyőjére? Például az olyan befektetők segítségével, mint az NFL-ben érdekelt Miami Dolphins tulajdonosa, Stephen Ross, aki 1 millió dolláros tőkeinjekcióval kapcsolta hipersebességbe a New York-i székhelyű startup, az FPV-versenyzésre (First Person View, vagyis belső nézetes) specializálódott The Drone Racing League fejlődését.
A kiterjesztett valóság, az autóversenyzés, a videójátékok és a mérnöki találékonyság egyvelegeként jellemezhető FPV lényege, hogy a drón elejére szerelt kamera analóg rádiójel segítségével élőképet továbbít a pilóta által viselt szemüvegbe. A pilótának pedig „mindössze” annyi a dolga, hogy minél gyorsabban teljesítse a LED-fényárban úszó kapukkal kijelölt, látványosabbnál látványosabb versenypályákat. Ugyanakkor, a HD-minőségű, utólag összevágott, lélegzetelállító videókkal összehasonlítva nem szabad elfelejtenünk, hogy az analóg rádiójellel továbbított kép alacsony felbontású, és gyakran a szekrény mélyén pácolódott videokazetták tüneteit produkálja. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az analóg jel – és így a kép – minősége a sebesség, a távolság, továbbá a helyszín adottságainak függvényében is változhat.
A korábban említett, 100-150 km/h-ás sebességből könnyű kikövetkeztetni, hogy egy hétköznapi drón és egy versenydrón között hatalmas különbségek lehetnek. A versenydrónok minden lehetséges szempontból sportosabbak kevésbé vakmerő rokonaiknál: vázuk karbonból készül, a kameráik strapabíróbbak, a propellereik pedig puhábbak. A drónok közös gyenge pontja az akkumulátor: egy izmosabb versenydrón 4-5, egy ipari súlyemelő drón 10-15, míg egy filmes drón 25-30 percig bírja szuflával. Tehát a drón-evolúcióban az jelentené a legnagyobb előrelépést, ha az akkumulátorok kapacitása is fel tudná venni a versenyt a motorok erejével. Ez egyelőre csak vágyálom, ám a drónok ipari felhasználása így is sokrétű. Míg a filmiparban, a bányászatban, a mezőgazdaságban és az építőiparban már megszokottak a repülő robotok, néhányuk olyan izgalmas feladatokban is az emberiség segítségére röppen, mint az orvvadászok kézre kerítése, logisztika, vagy a természeti katasztrófák utáni mentőmunkálatok támogatása.
Ami a magyarországi drónversenyzést illeti, a nemzetközi szcénához hasonlóan az itthoni közeg is a folyamatos fejlődés légifolyosóján suhan. Ennek egyik éllovasa a májusban indított, hat állomásos Drone Prix Hungary, amely egyszerre funkcionál több versenyszámos (gyorsasági, ügyességi, FPV, szabadszemes), haladó és profi kategóriás nyílt bajnokságként, drónos közösségépítő erőként, és a drón építés, valamint a robotika világából kóstolót adó tudattágítóként. Utóbbi már csak azért is hasznos a reménybeli drónpilótáknak, mert a Drone Prix-futamokon házilag készített csúcsdrónok csapnak össze.
A pilóták jelentős hányada ugyan a húszas és harmincas éveikben járó fiatalok közül kerül ki, az idősebb korosztály is képviselteti magát, méghozzá olyan profik személyében, akik a helikopterek és a merevszárnyú repülők rokonműfajaiból siklották át a drónok távirányítói mögé. A versenysorozat eddigi csúcspontját az augusztus 20-i, szegedi állomás jelentette, ahol a drónok egyike magyar rekordot jelentő, 124 km/h-ás sebességgel hasította a légteret. A Drone Prix Hungary záróakkordja azonban még hátravan: a robotika show-val és előadásokkal egybekötött, szeptember 10-i nagydöntő, melyre a Drone Prix-csapat a Telenor székházában izzította a motorokat.
A Hungexpo pavilonjaiban Közép-Európa legnagyobb, 2700 m2-es, kétemeletes, a sötétség és a színes LED-kapuk ellentétpárjával látványossá varázsolt versenypályája, a robotika aktuális vívmányait bemutató, interaktív standok, drónépítési oktatások és drón bemutatók várják a jövőre kíváncsi látogatókat. Ugyan Anakin Skywalker nem lesz ott, de a jövő magyar sztárpilótája valószínűleg igen.
Forrás:
